Egy lemaradt verseny
Jó sok nap telt el az utolsó task óta, volt egy stoppolt napunk, amikor feltekertünk 2800-ra, majd onnan nagyon gyorsan le, mert jött a zivatar. Utána 2 nap erős szeles pihenő. (Van róla ici-pici film is, még láthattok is benne, meghitt napkrémezés közben).
Tegnap este egy nagy vacsora + élő zenés buli volt, majd ma egy erős szeles nap várt ránk. Végre repültünk, tolatós szélben, izgi volt.
Az első task óta az állandó téma a magyar csapatban, hogy működő taktika-e az hogy lemaradunk és hátulról-magasról végignézzük hogy mi történik az élbollyal. Bármint a lemaradást egyáltalán lehet-e taktikának nevezni, vagy ez csak egy kamu duma arra hogy elrontottuk és lecsúsztunk.
A lecsúsztunk általában együtt jár azzal is hogy magasabbra tekertünk egy termiket, ezért ilyenkor van egy pillanat, amikor hátulról, magasabbról látjuk ahogy ki van festve előttünk a mezőny. Ez egy hihetetlenül értékes információ, de a kérdés hogy ebből a pozícióból bármit érünk-e ezzel, vagy ez már csak abban segít hogy a mezőny végén valahogy beérjünk, mivel az élbolyt már sosem érjük el.
A többiek szerint a válasz egyértelműen az hogy 10-ből 9-szer egy lemaradásból már csak még nagyobb lemaradás lesz és ilyet nem szabad csinálni, valamint hogy ezt nem nevezhetjük taktikának. “Nyomni kell”, elől, együtt az élbollyal, hogy legyen esélyünk.
Én eddig viszont a másik oldalt képviseltem, ugyanis eddigi legjobb eredményeimet pont ilyen lemaradós napokból sikerült elérnem. Hozzátartozik ehhez, hogy nem volt verseny ernyőm, a kis Zeolite-omnak esélye nem volt az élbollyal repülni erős mezőnyben, ezért csak ez az egy taktika hozott eddig szerencsét.
Ezen a versenyen is az első nap pont ezzel a lemaradással sikerült nagyon jól beérnem, majd utána másnap Katának pont ugyanígy. Szóval eddig itt ez 2-ből 2, nem 10-ből 1.
Milyen szép is lenne ha most leírhatnám hogy ezzel a taktikával milyen sikeresen repülök itt, de közben megfogott annak a szele hogy “nyomni kell”, úgy is mondhatnám hogy meggyőztek a többiek. Életemben először van egy olyan ernyőm amivel ezt tényleg meg is lehet csinálni, hatalmas siklásokban majdnem tudom tartani a csúcs ernyőkkel a mezőnyt. Tudom sok versenyzőnek ez teljesen alap, de nekem még mindig annyira hihetetlen hogy tényleg minden egyes taskot tűkön ülve várok, hogy megint repülhessek együtt a többiekkel!
A 2. taskon volt egy pillanat amikor én voltam legelől, hát az csodálatos volt. Egy EB-n ahol olyan tömör bolyok vannak hogy alig látni át rajtuk, egyszer csak eltűnik mindenki és ott van előttem az üres tér, meg a tudat hogy most ha csak pár másodpercre is de én vezetem a mezőnyt. Természetesen ez után 15 perccel a földön voltam, de ezzel együtt is nagyon jó volt.
Mai nap Lóri starthelyen azzal küldött útra hogy ez sikerülni fog, ez pont olyan nap ami nekem menni fog, csak azt hagyta ki hogy én most épp megszerettem nyomni :-)
Ezen a ponton a nem siklóernyős olvasóimnak tartozom annyi magyarázattal hogy miért is írom hogy “nyomni”. Semmi átvitt értelem meg szleng nincs itt, egy siklóernyő irányításánál általában kézzel fékezünk és kanyarodunk míg lábbal szabályozzuk a sebességet. Minél jobban nyomjuk a gyorsítót annál gyorsabban megyünk. Kb. így áll a lábunk amikor “koppig nyomjuk”.
A mai task nagyon jól indult, úgy éreztem fontos hamar kipakolni, még akkor is ha alig van aki készülődik, így gyorsan összekészültem és a mezőny legelején, kb. 5-nek startoltam. Kicsivel utánam Lóri is jött és együtt szépen lassan fellépcsőztünk az erős szélben, gyenge termikekkel. Volt egy pillanat amikor úgy nézett ki hogy a későn startolók beragadnak és nem tudnak kitekerni, de aztán mindenki kitekert és pár perccel start előtt 2400-on voltunk.
A task első 40%-át szerintem hibátlanul tettem meg, tényleg eddigi egyik legjobb teljesítményem volt, nagyon jó helyen voltam, amikor kicsit lemaradtam azt behoztam, nyomtam, ott voltam az élbollyal, közvetlen szomszédaim Meryl, Constance, Ulrich Prinz és Philip Haag voltak.
Ezen a ponton az élboly jobboldala jobbra kanyarodott mert itt találtunk egy termiket, míg a baloldala kicsit visszafordulva balra. Pár perccel később ebből az lett, hogy a balosak kitekertek 1300-ra (plusz mindenki aki lemaradt és látta hogy mi a helyzet), míg a jobboldalt szétesett buborékokkal próbáltunk valamit szenvedni, de semmit nem találtunk belőle. A társaság fele előre ment, a másik még próbált a buborékban maradni, míg végül egy hatalmas kínlódásban majdnem mindenki kikoppant.
Ott voltam a földön egy olyan társaságban, akiket eddig csak a világ ranglistáról ismertem:
Veselin Ovcharov (XContest 2021 World 1. Hely, Palikával repült 535 km-t Braziliában)
Pierre Remy (világ 7.)
Jurij Vidic (világ 17.)
Jose Rebelo (világ 26.)
Joze Molek (világ 43.)
Peter Vyparina (világ 46.)
Primoz Susa (világ 48.)
Emil Cervenan (világ 62.)
Nem tudom mit csinálnék máshogy ha újból repülném ezt a taskot, bármennyire gondolkodom rajta, valószínű ugyanezt repülném. Nem maradnék le, nem tudom miért mentem volna balra, én nem láttam semmi jelét annak hogy az a termik jobb lenne, Hono is maradt jobb oldalt, szerintem ez egyszerűn szerencse volt. Persze lemaradni jó lett volna, de tudatosan akkor sem csinálnám :-)
A leszállás nekem egyébként nagyon necces volt, gyorsítóval tolatva egy szőlősbe, de sikerült karcolás nélkül. A talajon kemény szél volt, mindenki gyorsítóval szállt le, ott videóztam ezt.
Peti egyébként betólta a gólba, 26.-nak, ami nagyon nagy szám ugyanis összesen 32-en értek be! Gratula!!
Live tracking: https://lt.flymaster.net/bs.php?grp=4609
Eredmények: https://civlcomps.org/event/ECHSerbia/results
Hivatalos fotók (jelszó epnis-2022): https://dejanvalek.pixieset.com/epnis2022/