EB Task 2 - 88km
A tegnapi napunk várható zivatarosodás miatt törölve lett, a szervezők alternatív programként kÍnáltak repülési lehetőséget (?!?!) vagy strandolást a városi vizesparkban de mi inkább a pihenést választottuk ismét, két alvás és evés közé beiktatva még egy kis cucc bizergetést, visszanéztük az első taskot, elemzgettünk, szakértegettünk, próbáltunk stratégiákat gyártani mint a nagyok :)
Ma a gyenge északias áramlásra a délies Relej starthelyre vittek minket, itt szintén rengeteg földmunkát végeztek az EB-re készülődve, kiépítettek teraszos árnyákolókat stb. Korábban egyszer startoltam innen, az adottságai ennek a starthelynek sokkal jobbak mint a Fakírnak viszont lapos és hatalmas sziklák vannak a gyorsító szakaszon. Oda kellett figyelni, főleg, hogy a szél 90 fokban balról jött (később néha hátulról). Az első napi 5. női helyezésem jutalmául, ma priority voltam, ami egy ilyen kaliberű versenyen elég menő, vagyis akkor startolhattam amikor csak akarok. Látva, hogy mindenki gyorsan kiteker, kicsit kevesebb mint 1 órával álltam startra, eddig könnyen ment. A kitekerés is kb 10 percig tartott, egy gyönyörű coumulus épült a starthely fölé, ahol már rengetegen cikáztak én meg boldogan tekertem egy jó 4m/s-et a felhőtől kicsit délre.
Lóri beleszól a rádióba miközben önfeledten esek fel, hogy figyeljek, felhőalap fölé ne tekerjek de ekkor már nagyjából mindenki fölött voltam. Néha előfordul, ezt versenyeken tapasztaltuk meg először, hogy a felhő oldalán, ugyanúgy mint egy hegyoldalban, fel lehet lejtőzni, csodás látvány és élmény viszont az új FAI szabály szerint, a felhőalapnál magasabban tilos tartozkódni és bár ebben az esetben a felhő mellett voltam, mégis az alap fölött. Az alap magasságát ilyen esetekben nehéz meghatározni, hiszen több alap is lehet, vagy akár egy felhőnek is lehet több szintű alja, ahol még 100%-os talajlátásod van. Ahogy Lóri jelezte, hogy figyeljek, több nem mondom milyen nemzet tagja látvány spirálozásba kezdett, sokan elindultak a völgy felé otthagyva a hívogató felhőt. Ha igazoltan szabályszegés történik, büntetnek, elsőre 10ponttal, második alkalommal pedig 0 ponttal a napra.
Innentől kezdve pedig nagyon frusztrált lett a pilonra várakozás, mindenki szanaszét szakadt, én messze kerültem a felhőt, többen néha egy spontán spirált nyomtak, fura volt. A bizonytalanság kizökkentett, hogy most jó magasságon vagyok-e vagy tekerhetek-e még, vagy már úgyis mindegy.. ebből fakadóan picit alacsonyabbról is sikerült elindulni a feladaton. Az első száron 30km-re keletre mentünk, ami sokak szerint a legkönnyebb része volt a task-nak, végig a gerinc fölött kiépült felhők alatt, full gázon, tekerés nélkül lehetett haladni. Én hoztam egy tudatos döntést, hogy picit a völgy felé tartok, mert pár ernyőt sokkal jobban tartott kint, párhuzamosan haladtam az egész mezőnnyel, ami nagyjából féltávig a száron működött is, aztán egyszercsak egyre nagyobb merüléseim lettek és néha már leléptem a teljes gyorsítóról, aminek következtében elkezdett nőni a távolság köztem és a mezőny közt. Az első fordulópontra szerintem 120.-nak fordultam és csak nőtt a távolság ez elejéhez. Láttam, hogy merre mozog egy nagy gombócban mindenki de én egyre inkább elengedtem őket, fájó szívvel, hogy akkor innentől XC repülés üzemmódra kapcsolok. Pár ernyővel találtunk még pár jó termiket a 2. déli pontnál de a messzeségbe egyre homályosabban láttam az élbolyt. A 3. ponthoz a starthely gerincét kellett átütni és menni északra. Valahogy szerencsésen képződtek a felhők előttünk és a gerincet jóval keletebbre repültük át mint mindenki. Átértünk az északi völgybe és voalá elém tárult tőlünk nyugatra A mindenki, nagyjából egy magasságban velünk de már sokan alacsonyabban voltak. Itt realizálódott, hogy zseniális helyzetben vagyunk, a szél É-ÉK-i volt, így minden tekeréssel javult a pozíciónk. Megláttam a magyar csapatot is, akik ezidáig végig legelöl tolták. Összecsatlakoztunk egy bolyba és itt jött a feketeleves. A 3. pont egy "kenyon" mögött volt még északra. Alacsonyan, szembeszélbe kellett átvergődni fölötte, átütve a lee oldalt. Nekem sikerült jól helyezkednem és jó magasságban átcsapatni de sokan farkasszemet néztek a kenyonnal. Átrepültük a kenyont Petivel, aztán vissza és innen már csak 16km vergődés volt a célig, hátszélben. Hogy, hogy nem egyszercsak a submarine-os pilóták bolyának legtetején találtam magam és a végsiklást 2en kezdtük meg Veso Ocharov-val.
Ezt az élményt nehéz leírni, nem is fogom. Soha nem éltem át hasonlót és amit utólag bánok, hogy nem volt hitem ahhoz, hogy nyomjam picit jobban, vagyis magam elé engedtem kb 10-12 ernyőt. De nem számít mert a 120. helyről katapultáltam az élbolyba és értem be 15.-nek, azóta is az arcomra fagyott vigyorral. :)
Leading pontban nem igazán bővelkedett a repülésem, így összetettben 37.-nek lettem pontozva, Peti 30. lett, Lóri és Zsolti ma sajnos nem értek be.
Csapatban 2 nap után hozzuk a 7. helyet, - a csapatversenyben mindennap a 2 legjobb pilóta eredménye számít-, magunk mögött tudva a svájci, Szlovén és Spanyol csapatokat. :D Egyéniben 2 nap után összetett 30. helyen állok, női kategóriában pedig 2. helyen.
Soha rosszabb napot, ma folyt.köv.
Live tracking: https://lt.flymaster.net/bs.php?grp=4609
Eredmények: https://airscore.cc/competition/26
Hivatalos fotók (jelszó epnis-2022): https://dejanvalek.pixieset.com/epnis2022/