Versenyüzemmód on - érzelmek off
EB Task1 72.7km / Kata szemszögből..
Már két napja forr a levegő (szó szerint) Nis-en az EB körül, minden hivatalos, ünnepélyes programon túl vagyunk, de a lényeg, a verseny, a testi-lelki megpróbáltatások még csak most kezdődnek, maximum 10 versenynap vár ránk. Van már tapasztalatunk a helyről, hiszen tavaly a Pre European és 3 évvel ezelőtt is (talán az is Pre European), a magyar nemzeti is volt egyben és szó mi szó vegyes kép alakult ki mindenkiben. Tavaly repültünk nagyon jókat de nem szakadt le a fejünk az erős termikekben, cserébe viszont trükkös, taktikus, izgalmas napok voltak. Ehhez képest, a helyiek állítása szerint, várakozáson felüli az elmúlt hetekben az időjárás, minden nagyon száraz, akárcsak otthon, elképesztő felhőalapok voltak a napokban (3.700m) és röpködtek a 7m/s-es liftek mindenfelé.
A verseny első napján tehát, kellő izgatottsággal indultunk a starthely felé, ami egyébként tavalyról sokatoknak ismerős lehet, a Fakír nevet viseli, ÉNY-i irányú és jellemzően oldalszeles, turbulens, nehezen startolható, ráadásul a tavalyi versenyhez képest, most legalább 40 pilótával több van. A szervezők mindent megtettek, hogy a Fakírt pilótabaráttá tegyék, fából készült egy hatalmas árnyékot adó terasz, asztalokkal, kihúztak egy óriási ponyvát, így tényleg viselhető a hőség mindenki számára, illetve a starthelyet is beborították egy hálóval, legalább 4 ernyő ki tud egyszerre teríteni. A rengeteg előkészületen túl nagyon sok önkéntes segítő dolgozik, az ebédcsomag remek, gördülékenyen, sorban állas nélkül ment a trackerek felvétele is. Ha minden ilyen simán megy evidensnek tűnik, hogy hát ezt így kell jól csinálni, de ha már van egyéb, rossz tapasztalat versenyekről, ezeket megjegyzi az ember, pl 4 éve az EB-n Portugáliában 2 hétig üres zsemlét ettünk ebédre.. szóval le a kalappal a szervezők előtt, a starthely adottságain nem tudnak változtatni de minden másban megtették.
Élénk ÉNY-i szeles napot vártunk elsőre, így a már nagyjából ismert feladatot kaptuk, zömmel oldal-hátszélben, kis cikk-cakkal le délnek. Pilon nyitásig 2 órát adtak, ami elég extrém sok, utólag persze értjük miért.
A szél nem igazán dolgozott a startok alá, sokszor oldalas, hátas, gyenge-erős, sok rontott start nehezítette az indulás a 3-4 férőhelyes starthelyen és a már elstartoltak is nehezen gyűjtötték a magasságot. Amint ez realizálódótt, - közülünk Lóri kapott elsőnek észhez - addigra km-es sor alakult ki, nagyjából másfél órával ablaknyitás előtt, ami egyébként mondhatnánk, hogy elég is lehet. Kb. 30 percet álltam sorba Zsoltival, Peti szerintem megvárta amíg mindenki végigvárja a sort és utána startolt. (jól tette) Szerencsére megfelelő volt az időzítés a kiemelkedéshez, ami viszonylag gyorsan ment kb fél óránk maradt belőni a legideálisabb pozíciót.
Elfelejtettem említeni, hogy az EB-re új ernyővel érkeztem, egy Zeno 2-vel de nem kell spekulálni, mindkét ernyőm itt van és imádom Gurgulát, egyszerűen a februári kolumbiai verseny után hajtott a kíváncsiság mit tud ez az ernyő, szóval az EB első napján először csomagoltam ki a vadiúj ernyőt. Visszatérve, fél óra volt a startig a levegőből de ez a fél óra engem speciel megdolgoztatott. Hasonlónak éreztem mint az olaszon az első napot de valahogy furákat mozgott az ernyő mindenfele, picit szokatlan volt még a fék puhasága, meg az egész ernyő, szóval nem teljes komfortban jöttem-mentem. (utólag persze kiderült, hogy másnak se volt jó :D) A startot átlagosnál rosszabbul sikerült elcsípnem nagyjából 1800-as alapról, de az látszott, hogy ez nem az a parketta gyorsítós nap lesz. Indulás előtt vastag cirrusz kúszott be és ahogy az első száron haladtunk Niska Banja felé, teljesen szétzilálódott a boly, több útvonalon is várták a pilóták a megváltó termikeket. Nekem aránylag sikerült jó bolyra helyezkedni, nem is igazán kerültünk alacsonyra de egész eddig egy termiket sem sikerült élvezettel tekerni. Vagy a termik volt olyan, vagy ahol éppen lett volna egy erősebb mag ahova úgy ráfordulna az ember, 3 irányból jöttek mint a hiénák 30-an. Nagyon erősen kellett fókuszálni, hogy az érzelmek ne vigyenek el és csak a bolyra figyeljek.
Fogytak a km-ek, itt-ott sikerült az első 20-30 közé keveredni, sokat repültem, az amúgy nagyon demotiváló submarine-os pilótákkal (extra fölénnyel tolják) és az utolsó hátszeles szárra is az elejével sikerült fordulni. Az addig sem túl erős idő, innentől taknyon-nyálon csúszássá alakult, ment a túrás, helyezkedés a gyenge termikekben, kicsit le is tértünk kurzusról. Az utolsó 10x km-en láttuk csak, hogy egy másik boly, amiben Zsolt is volt, valahogy magasságot gyűjtött és optimális vonalon elmentek mellettünk, miközben ott anyáztunk a 0.2-kben. Nem akartam csücskösre venni, hátszélben mentünk de megvártam a 100m-es érkezési magasságot a műszeren, és nagyjából 8km-re a céltól kezdtünk el végsiklani, nagyon optimistán, mert egyébként sok helyen tartogatott. Az ESS-re érkezésem még 200m volt műszer szerint kb 5km-en, a célra már csak 70m. Kicsit bosszantott, hogy két ernyő megelőzött parkettán, úgy értem, hogy én kb 3/4-es gázon mentem, nem baj mondtam magamban már nem ezen múlik, csak be kell érni. Az ESS előtt 1 km-re hirtelen a két elém került ernyő zuhanórepülésbe kezdett, majd mire leállt az időm és már én is csak trimmen mentem, a végzet engem is utolért, rohamosan elkezdett esni az érkezési magasságom. Mivel a célig az 1.8km-en a terep nem bővelkedett leszállókban és még egy kisebb település is elállta az utat, hirtelen hevesebben kezdett verni a szívem, hogy basszus nem fogok beérni. A zuhanórepülők közül az egyikük leszállt kiborítva a település mellé, a másik beesett átrepülve a falut valami zárt kertbe én pedig még 70m-es a falu fölött kattogtam, hogy mi legyen, mert nem érek át az tuti de NEM akarok leszállni sem. :) A faluról 2 lehelet finom lepkefing még elszakadt amibe sikerült jól belefordulnom és tartanom a magasságot aztán jött még egy pöff, ami nagyon átvert és kijőve a fordulóból elkezdtem merülni. Itt még 500m-re voltam a célvonaltól, már nem mertem nézni milyen magasan. Lóri beleszólt a rádióba, hogy gyerünk Kata, hátszélben kiadja, nem erős a szél.. :) Szürreális élmény talajmentén siklani 45-el miközben a már beért ernyők alacsonyan jönnek szembe leszállni, azt hiszem az életben több ilyenre nem is vágyom. Lélegzetvisszafojtva robogtam és amikor becsippant a műszerem, hogy cél, nem szépítem bek*rodtam hátszélben, bár állítólag kívülről nem volt durva de ezt senki se csinálja, mert NEM JÓ.
Zsolti ma nagyon bravúrosan, beelőzve kb 60 ernyőt az utolsó 10km-en 8.-nak ért be, Lóri 44. én 64.-nek 10 perc hátrányban az elsőhöz képest, 5. nőként. Peti akklimatizálódik még de nem aggódok, lesznek még itt szép eredmények.
Így bemelegítésnek nem volt rossz :D vajon milyen élményeket tartogat még ez a verseny?
Eredmények: https://airscore.cc/competition/26